Szabó P. Szilveszter - A francia betegség

ORVOS: Hagyjanak magunkra!
A szív...

ELISABETH: Már jobban lettem.

ORVOS: Hisz szinte ég!

ELISABETH: Nincs semmi baj...

ORVOS: A szemhéj túl fehér...
Ha a szemem nem csal - s ez az egy kizárt,
bekapott egy ismert nyavalyát!


ORVOS: Egy fertőzés, felség.
Nem életveszélyes, de roppant kellemetlen.
Ez az, amit úgy emlegetnek, hogy francia betegség.

ELISABETH: Még mit nem mond, ez felségsértés!
Micsoda gyalázat - mégis abszurd!

ORVOS: De mért lenne az? A császár is beteg!

ELISABETH: Hisz hű hozzám!

ORVOS: Ön téved ebben!

ELISABETH: Istenem, jaj, ha így van ez,
mocsokba rántott engem!

ORVOS: Mindez már tény!

ELISABETH: Úgy gyűlölöm érte!
Legjobb lesz elhagynom... Vagy tán az még jobb,
ha meghalok én!

HALÁL: Tedd azt, Elisabeth!
Én... én örülni fogok neki!

ELISABETH: Te?!

HALÁL: Nos, ez most hát a végső sansz,
a vágyad hozzám hív!
Jöjj, kell egy tánc - a végső tánc!
Hagyj mindent, jobb lesz így!

ELISABETH: Még nem megyek,
hisz valójában a férjem
nekem csak javamra tett!
E mocsok csupán csak feloldoz,
e tett szabaddá tett!
A csalárdsága erőt ád,
és tudom, hogy mit kell majd tennem -
bosszút állnom jogos lesz,
s a bűne old fel engem!Menj!!