Veni-Styx - Álom a holnapról

Hosszú a perc, míg a szemem a létező világra ébred
Esőmosta cserepek őrzik vidáman a látképet
Zöldesbarna pocsolyák vágnak egy hazugságnyi léket
Aszfalt kenetű koronán kis virág hírdeti a létet.

Miért is fáj? Kell, hogy várj!

Refr.:
De felébredek és elhiszem, hogy van még remény
Hogy az ember nemcsak pénzből és meghajlásból él
Hogy vár ránk egy szebb új nap, hol tiszta a levegő és kék az ég
Hol a gyerekek boldogok s a mosoly mindíg a szívükben él.


Kígyózó sorok és végtelen dudák tülkölése
Türelmetlen gondolatok tolnak az emberiség szélére
A szemellenzőket ingyen osztják a születés hevében
A virág sem tudja hova nőtt és hogy mit jelent a képben.

Refr.: De felébredek és ....

Szól egy hang bennem: mit keresek, remélem a tetteké itt minden érdem
Szánalmas világot teremtettünk együtt
Hát ennek itt és most vessünk már véget.

A szerelmet szárítva veheted vagy reszelve, hogyha kéred
A barátaink byte-okban jönnek ó azonnal e-mail-en
A felettünk állókat ki ellenőrzi, a rossznak ki vet véget
A vidámság csupa maszk csupán, de fejem ki köti be, ha véres.

Miért is fáj? Kell, hogy várj! Miért is fáj? Kell, hogy várj!