Killakikitt - Hav

Stabilan állok, már nem esek el
nekem az átlag életkornak még a fele se kell
mer mi a fasznak, hisz még ígyis túl hosszú,
végig csak a gyűlölet, a harag, meg a bosszú.
Ezek azok amik, kitöltik az egészet
és ha ezt te nem látod, öreg irány a szemészet.
Az emberi tenyészet, elbaszott faj,
kevés a jó arc, kevés a raj,
hasít beléd a zaj, amit örjöngve keltek,
mer nap, mint nap átbasznak ti meg csak nyeltek.
Semmit nem tesztek ellene,
pedig leeshetne már baszd meg, hogy kellene.
Attól lesz a gyereked örjöngő állat,
hogy a szarból nem tud majd építeni várat,
aztán, majd a bankokban kiüríti a tárat,
de remélem, a rendőrökből is kinyír majd párat.
Olyan hideg vérrel, hogy a bíró is elsápad
ott helyben elszárad a tárgyaláson.
A valóság helyett az árnyalások,
a kalitkád, felé a szárnyaláson,
mer ott bő kenőpénzért már nyomatják a kamut,
ez az ország gagyi műszál, nem pedig puha pamut,
de arra odafigyelnek, hogy ne hagyjanak tanut,
ha felgyújtanak élve, és elszórják a hamut.
Végre felhúztam a tabut, mit lefedett a hó,
de geci nagy a káosz, feneketlen a tó,
amibe beleestem, de vajon mér' nem segít a dzsó,
lesz itt valaha még jó?
- kétlem öreg...
Van még bennem erő mer még érzem, hogy élek...
Van még bennem erő mer még érzem, hogy élek...
Van még bennem erő mer még érzem, hogy élek...
De a faszom ki lesz, míg a végére érek.

Van még bennem erő mer még érzem, hogy élek...
Van még bennem erő mer még érzem, hogy élek...
Van még bennem erő mer még érzem, hogy élek...
De elfáradok tudom, míg a végére érek.