Fenyő Miklós - Úgy, mint régen

Úgy, mint régen, a kezdet kezdetén
Egy rázós éjen a végzet jött felém
Hiszen éreztem, már lesben áll
Mert május éjjel szépre száll a szél
Így volt régen.

Úgy, mint régen, a kezdet kezdetén
A múló jéggel szerelmes lettem én
Hisz a napfény jő, és húz a tél
S a nyárral újra útra kél a szív
Úgy, mint régen.

Úgy, mint régen
Tudom, jár az óra, mégis becsap szépen
Úgy, mint régen, úgy, mint rég
Ezt az ajándékot juszt is kérem még.

A szerelem az mindig volt, és mindig lesz
Felhők közt, míg kék ég lesz
Míg a Földön nyár jön, s nyárra tél.
A szerelem az kell, ha nincs és fáj, ha van
Páros légy, vagy pártalan
Felforgat, mint fáradt port a szél
Úgy, mint régen.

Az átkos végzet, tudd meg, lesben áll
Nincs rá vérted, ha kellesz eltalál
S te nem érted, mindez hogy lehet
Hogy gyermek lettél, s önfeledt, merész
Úgy mint régen.

Úgy, mint régen
Tudom, jár az óra, mégis becsap szépen
Úgy, mint régen, úgy, mint rég
Ezt az ajándékot juszt is kérem még.

A szerelem az mindig volt, és mindig lesz
Felhők közt, míg kék ég lesz
Míg a Földön nyár jön, s nyárra tél
A szerelem az mindig volt, és mindig lesz
Bármily bölcs vagy, hőssé tesz
Felforgat, mint fáradt port a szél
Úgy, mint régen.

S ha téged választ a jó sorsod, ne várj
Kapd el bátran, ki tudja, még mi jár
Hisz a Könyvbe úgysem látsz bele
Csak szíved van, hogy szállj vele, ne félj.

A szerelem az mindig volt, és mindig lesz
Felhők közt, míg kék ég lesz
Míg a Földön nyár jön, s nyárra tél
A szerelem az kell, ha nincs és fáj, ha van
A szíved már csak kortalan
Hallgass rá, még mindig jól beszél
Úgy, mint régen.

Úgy, mint régen
Úgy, mint régen
Úgy, mint rég.