Bartók Eszter - Barátság mélyéről

Mondtam-e már, hogy benned az égiek gyúrták össze a jót,
és hogy olyan fontos vagy nekem.
Régen még a játszótéren is láttam hogy egyre forog a világ
veled és velem
bármi jött ezután bárhogy nőtte ki testünk egyre a régi ruhát
szívünk nem formálta át
az évek súlya s mi úgy tartjuk ölelőre azóta magunk
hogy bárhol otthon vagyunk
és jó ha megérkezel és látod mi a gondom éppen
s arra emlékszel vissza velem mennyi mosollyal és szépen
éltünk régen és ha ma mégse tehetjük az nem csak a mi hibánk
furcsa ma már hogy ember az embert megszereti igazán
olyan feltétlenül
és baj ha éri nem múlik el minden egyszerre nyomtalanul
így bízni majd megtanul
rólad épp ezért a csendben is néha csak félve hiszem hogy igaz
hogy el nem felejt
a gyermek benned engem és ettől úgy örülök ma neked
hogy hinni ebben lehet
és jó ha megérkezel és látod mi a gondom éppen
s arra emlékszel vissza velem mennyi mosollyal és szépen
éltünk régen és ha ma mégse tehetjük az nem csak a mi hibánk
és ha néha még szokatlan tán úgy látnom téged hogy elmúlt már
az a néhány év s mi lassan elengedjük a tegnapunk s mi közös bennünk