Zalatnay Sarolta - Jaj, a matek

Jaj, a matek miért oly nehéz nekem?
Ó, mennyit törtem már a szegény fejem.
Egyenlet, talány sok betű és szám
mint százezernyi kő úgy zúdul le rám.

Miért van hogy mások tudják,
a tételt könyv nélkül fújják,
és bölcsen felelnek,
hogyha őket hívják fel.

Gyűrött ma már a könyvem,
de nem megy ez mégse könnyen.
Ha súgnak nem értem,
nincs érzékem hozzá ismerjük el.

Úgy hiszem, jobb nekem inkább az ének,
mert ebből már rögtön mindent megértek.

Jaj, a matek miért oly nehéz nekem?
Ó, mennyit törtem már a szegény fejem.
Egyenlet, talány, sok betű és szám
mint százezernyi kő, úgy zúdul le rám.

Jó volt az énekórán nem szólt a tanárnő énrám,
még ő sem vigyázott minden hangra úgy, mint én.
Súgni ebből nem kellett, e tantárgy nekem oly jól ment,
tán éppen azért, mert énekelni mindig szerettem én.

Százféle pálya áll nyitva előttünk,
bármihez kezdünk, pont az lesz belőlünk.

Jaj, a matek miért oly nehéz nekem?
Ó, mennyit törtem már a szegény fejem.
Erőltetni kár, ezt belátom már,
hogy nem is leszek én így matektanár.

Jaj, a matek miért oly nehéz nekem?
Ó, mennyit törtem már a szegény fejem.
Jaj, a matek miért oly nehéz nekem?
Ó, mennyit törtem már a szegény fejem.