Bon Bon - A vándor

Rég itt élek, a Föld a hazám.
Ezernyi emlék ideköt már.
Láttam a tengert, s a nagy óceánt
Jártam a csúcson, hol senki sem járt.

Szálltam az égen, mint szabad madár,
S éltem úgyis, ahogy élni már fáj.
Voltam nyertes, ki semmitől sem fél,
S voltam vesztes, aki mindig remél.

Sokszor elvesztettem mindenem,
De a remény bennem él, hogy a helyem meglelem!

Voltam már gazdag herceg, éhes koldus
Sok testem elhagyott az úton.
Voltam már híres bajnok és olcsó költő,
De a lelkem visszatér tudom.

Jártam a mélyben, ahol kínoz a magány
S fent a fényben, hol nincsen határ.
Láttam a békét és véres csatát.
Kicsit őrült, de szép a világ.

Sokszor elvesztettem mindenem,
De a remény bennem él, hogy a helyem meglelem!

Voltam már gazdag herceg, éhes koldus
Sok testem elhagyott az úton.
Voltam már híres bajnok és olcsó költő,
De a lelkem visszatér tudom.

Nekem a múlt egy állomás,
És a jövo sem lesz más.
Amíg a lelkem vándorol, addig szabad leszek én.
Szabad leszek, szabad jól tudom.

Voltam már gazdag herceg, éhes koldus
Sok testem elhagyott az úton.
Voltam már híres bajnok és olcsó költő,
De a lelkem visszatér tudom.

Voltam már gazdag herceg, éhes koldus
Sok testem elhagyott az úton.
Voltam már híres bajnok és olcsó költő,
De a lelkem visszatér tudom.