Crain - Csalódások

részemről emberi csalódás részedről optikai
téged nem érdekel más csak a pop titkai
meg a homóké
egyetlen gondolat sem homogén..
a sminked beszáradt mégis te vagy a fotogén
nem pedig én, a bányarém,
aki a föld magjáig leásott
hogy ott lásson fényt
nálunk a remény hal meg először utoljára a szerzemény
felébred egy eltorzult normából szerzett erény
de nem rágom a szádba
még nincs minden hibalehetőség kizárva
kitárva maradt ajtó mögül még sok a fölös lárma
kifejlett példányoknál több a kikeletlen lárva
árván, naív ármányok közt arra várva
hogy mikor menti meg őket egy eltévedt bárka
egy amolyan Noé féle.. de nem számít a márka.
csalódtál már mindegyikben,sok mese-mátka
ennek meg lesz még az átka (de meg ám)
hogy ne csaóldjak a világban..
megteremtem a saját alfám meg omegám,
teljesztem a kolerám,
de te mindent tolerálsz
félreszetel minden problémát aztán te is odébbálsz
de pénztártól való távozás
után hiába reklamálsz
csak embereket dekladálsz,
viszed őket a sírodig.
kést nem lehet belédszúrni mélyre,
csak a zsírodig.
de ahogy cselekszel a szövegem aszerint is íródik
irónikus elemekből építkezik,
a puszta létedből.
budapesten a csapból Ez folyik
keletről édentől
nem laknak jól a véremből
mert Vámpír vagyok
akkor hogyan is álmodhatnék aranyéremről?
(budapesten a csapból ez folyik.. ez folyik)