Kormorán - Áron imája (A napba öltözött leány)

Uram, Teremtőm, Istenem!
Megleltem hazám, de még nem ismerem.
Van egy régi térkép, mit kaptam rég,
Apámé volt, így mondta: "Legyen Tiéd!"

S mondta még azt is: "Él itt egy büszke nép,
Ahonnan a folyók vize messze ér,
Hol a madár, ha felszáll, s eljut az égig,
Távol a föld, közel Neki mégis."

Messze vagy, Istenem! Messze vagyok én is.
De itt vagy velem, itt vagy velem mégis.
Testvér a testvérnek nem lehet gyilkosa,
Egy fáradt sólyom szárnyán érkeztem haza

Ide, ahol a napfény baráti szó;
Ide, ahol tudják, jó az, ami jó;
Ide, ahol védik az ősi határt;
Ide, ahol a jó szó szívekre talál.

Uram, földön, égben legyen akaratod,
Él itt egy nép, védd meg a magot!
Uram, földön, égben szívünk adtuk Érted,
Ne engedd, hogy elvegyék az ősi büszkeséget!

Kapaszkodunk a semmiben, üldöznek, mert élünk,
Adj nekünk erőt, hogy messzire érjünk!
Adj erőt Istenem, bírjam küldetésem,
Megmaradjon a szó, megmaradjon a népem!

Messze vagy Istenem, oly közel mégis,
Az igazság miénk - felér hozzád az égig.
Sokan álmodunk, mégis egyedül vagyunk.
Amíg lehet magyarul, magyarul imádkozunk.

Sokáig éltem a hegyekben, tán bűnös vagyok én is,
De ím, most itt vagyok, vigyél a keresztúton végig!
Segíts nekem Apám, ki itt fekszel a sírban,
Segíts, hogy megtaláljam népem, küldetésem!