Kormorán - Az olajfák hegyén

Egyedül vagyok atyám,
tudom, sorsom tiéd -
tudom, amit tettem -
még nem elég...
Itt állok Előtted -
az Olajfák hegyén,
adj jelt, ha vétettem,
ha hibáztam valamit én...

Nincs már sok hátra,
utam véget ér -
de mondd, miért velem tetted?
A szenvedés miért enyém?
Tiéd már a világ,
én nem hibáztam,
vetettem a magot,
kincset nem kívántam

De jönnek utánam próféták,
a jövőt másként írják,
miért a mostani kín,
ha neved megcsúfolják?

Szerethetnék asszonyt
földi szerelemmel -
lehetne boldogan élni -
mégsem tehetem -
Egy bűnöm van - csak egy,
az, hogy most félek -
bírják-e majd csontjaim
a szörnyű véget?

Mögöttem már minden,
és minden előttem áll -
múljon el tőlem
a keserű pohár.

Mert beszántják majd vetésem -
akikért, s amiért éltem -
eladó lesz a szenvedésem -
a lélek kész,
a test erőtlen.

Hol lesz atyám
a mi országunk?
Hol lesz atyám,
az utolsó várunk?
Mert lesznek anyák,
kik mikor szülnek -
már tudják, hogy fiuk
megfeszülnek.

Atyám legyen meg
a Te akaratod.
Ha én vagyok a kiválasztott -
ím Tiéd vagyok.
Uram, megtettem mindent
mit kértél,
úgy cselekedtem.

Uram, megtettem mindent,
mit kértél,
úgy cselekedtem.

Ím eljött az óra.
Az ember fia bűnösök kezére adatik.