Krakatau - A fény engem vár

Õrülten küzdöttem
Élni akartam
Mégis Utólért a vég

Most holtak közt fekszem
Ordít a félelem
Két kézzel aratott a halál

Vértõl vörös fû
Holtak szerteszét
Testem a dögevõk tépik szét

Félek, mert érzem a lelkem az ördögé
Várj még ! Várj még ! Ne vidd el a lelkem még
Most sem értem, hogy miért éltem én
Van-e cél, ahol ennyi a vér

Gyõzni akartam, gyorsan ész nélkül
Haza már soha nem megyek
És most itt fekszem
Testek közt véresen
Lelkek szállnak az ég felé

Nézek az égre, a lelkem lassan kiszáll
A testem már nem érez, a fény engem vár
Nézek az égre, a lelkem lassan kiszáll
A testem már nem érez, a fény engem vár

Nézek az égre, a lelkem lassan kiszáll
A testem már nem érez, a fény engem vár
Nézek az égre, a lelkem lassan kiszáll
A testem már nem érez, a fény engem vár

Nézek az ég felé, a sápadt hold rám tekint
Haldoklók közt sakál jár
Ó édes Istenem, megbántam mit tettem
Két kézzel szórtam a halált

Nézek az égre, a lelkem lassan kiszáll
A testem már nem érez, a fény engem vár
Félek, félek, a lelkem az ördögé
Félek, félek, a fény engem vár

A fény engem vár