Kormorán - Ima II

Szeretlek csak szeretlek.
A Mennyben, és a Földön is legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem
most és máskor is.
Jöjjön el az Én országom, ahol szerethetlek Téged
hiába szeretsz mást,
s ő is akar Téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön,
mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért,
ha már nem kell senki kölcsön.

Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,
én belehalok tudom, de mégis,
de még akkor is.
Mert szeretni kell lemondva szeretni kell várva,
összekulcsolt testek izzadt nyomorával.

Pedig jó lenne úgy,
ahogy szeretném én,
jó volna úgy,
ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljunk a gödör szélén
tehetetlen sírva.

Meg fogok halni,
s te nem értettél semmit,
meg fogok halni
mert nem tudtam adni
nem tudtam csak ennyit.

Nem tudtam mondani, amit kellett volna.
Csak akartam élni.
Neked játszani
Játszani nem félni.
Játszani neked a reggelt, a Nap első sugarával,
a reggelivel, melyet ágyba hozok annak,
ki kedvesem eljátssza.

Ahogy a Földön, úgy a Mennyben is
Te szeretsz mást,
én szeretlek téged
hogy engem fogsz szeretni sohasem ígérted.

Te nekem vagy!
de ugyanúgy másnak.
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is :
szeretlek
csak szeretlek akkor is,
még akkor is.

Szeress vigyázva,
ne szeress bántva
Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket, ki fésüli újra
Hogyan jutunk a semmiből, a mindeneken túlra.
Ámen.