Popper Péter - Lesz időd

Mindegyikünk félre lép, hogyha csapdák szélén jár,
Ezért hullik szerte-szét, mit vár.
Mindegyikünk elveszít sok szívbe zengő szót,
Semmi nem maradhat úgy, mint rég volt.

Mindegyikünk sírhat, akár nevethet ezután,
Letagadva mindent, ami ott bent fáj.
Mindegyikünk tagadhat, letagadhat, amit kell,
De nem azt, ami mindig benned él: Szerelem.

Lehetsz hideg, lehetsz beteg,
Lehetsz lázas úgy száz fok felett,
Csak el ne feledd:
Az életünket magunknak rontjuk el.

És ha lehet, maradj nekem,
Maradj annak aki jó volt velem,
S ha túl nagy a szám,
még van időd, hogy megszámoljad már.

Lesz időd!

Minden nap egy utca vár, hogy tág szemmel nézz szét,
Jöhet a jövőd, kit vártál rég.
Minden nap egy új világ, mit jól megoszthatnánk,
Elférhetünk mindkét oldalán.

Mindegyikünk sírhat, akár nevethet ezután,
Letagadva mindent, ami ott bent fáj.
Mindegyikünk tagadhat, letagadhat, amit kell,
De nem azt, ami mindig benned él: Szerelem.

Lehetsz hideg, lehetsz beteg,
Lehetsz lázas úgy száz fok felett,
Csak el ne feledd:
Az életünket magunknak rontjuk el.

És ha lehet, maradj nekem,
Maradj annak aki jó volt velem,
S ha túl nagy a szám,
még van időd, hogy megszámoljad már.

Lesz időd!