Mészáros Árpád Zsolt - Rómeó és Júlia: Hogy mondjam el?

(Benvolio):
Miért az én dolgom ez,
hogy a barátom ki szerelmes,
tőlem tudja meg az imádott lány halott
Egyikünk sem készült rá,
hogy a végső romlás jő hozzá,
de az úgy zuhant a városra,
mint egy hatalmas pók hálója!

Csupa király élt köztünk,
sokat ökörködtünk nevettünk,
de minden játék visszavág,
nincs ki föltámassza Júliát,
s nekem itt vinnem kell a hírt!

Hogy mondjam el, ha átölel?
Ha kérdőn néz, figyel?
Hogy mondjam el,
hogy a kedvese halott?
Hogy a boldogság csak volt?
Véget ért az ifjúság,
nem maradt más,
csak egy barát!
Hogy mondjam el,
miért pont nekem kell?
Hogy mondjam el?

Engem, aki árvaként cimborák
közt utcán élt,
hogy egy barát meghalt, árvává
tett megint!
Mercutio énekét én elhittem,
az élet szép,
de már néma, hangtalan
és én itt vagyok magam.

Csupa király élt köztünk,
sokat ökörködtünk, élveztük.
Legyen ellenség vagy jó barát,
nincs ki föltámassza Júliát,
s nekem itt vinnem kell a hírt!

Hogy mondjam el, ez őrület!
Én hogy mondhatnám el, hogy vége lett?
Hogy a kedvese nem él,
hogy a jövő mit sem ér?
Hogy a világ ellenünk
mostantól senki nincs velünk!
Hogy mondjam el,
miért pont nekem kell?

Hogy mondjam el az iszonyú hírt,
ha átölel?
Ha kérdőn néz, figyel
hogy mondjam el?
Hogy a kedvese halott?
Hogy a boldogság csak volt?
Véget ért az ifjúság nem maradt
más csak egy barát!
Hogy mondjam el, miért pont
nekem kell?
Hogy mondjam el?
Hogy mondjam el?
Hó-ó-ó ...
Hogy mondjam el?