Mézeshetek - Ismerlek

Hátat fordítasz, de én mégis látom az arcod,
Mint egy grimaszt az öreg tükör mögött,
Mint a fintort, amit a maszkod temet,
Ismerlek!

Hátat fordítasz, de én olvashatom minden gondolatod,
Mint az értelmet a mondatok között,
Mint a rejtélyeket, amiket sejtetsz,
Ismerlek!

Mint az ajtót, min már százszor beléptem,
Mint az ágyat, miben először ébredtem,
Mint az utcát, a helyet, ’hol élek,
Én ismerlek már, én kiismertelek.

Hátat fordítasz, de én így is értem a felém küldött jelet,
Mint az elharapott szavak utáni űrt,
Tisztán felfoglak, érezlek,
Ismerlek!

Mint az ajtót, min már százszor beléptem,
Mint az ágyat, miben annyiszor ébredtem,
Mint az utcát, a helyet, ’hol élek,
Én ismerlek már, én kiismertelek.

Minden lélegzetvétel,
Minden apró életjel,
Minden mozdulatban, öntudatlan,
Minden lélegzetvétel!

Mint az ajtót, min már százszor beléptem,
Mint az ágyat, miben annyiszor ébredtem,
Mint az utcát, a helyet, ’hol élek,
Én ismerlek már, én kiismertelek.

Minden lélegzetvétel,
Minden apró életjel,
Minden mozdulatban, öntudatlan,
Minden lélegzetvétel, lebilincsel!