Operaház Fantomja /musical/ - Ennyit kérek én

Raul:
Nincs több lázas rémkép, mi vak sötétbe hív.
Ne félj, nem bánthat senki, jöjj hozzám megpihenni.
Rémült órák könnyét én felszárítom mind.
Ne félj, melletted állok, csak egy szavadra várok.

Christine:
Nézz rám mindig, ilyen égő szemmel.
Érzem, nem hagysz többé egyedül.
Légy hát mellettem míg élsz, míg élek.
Ölelj át, és múlik már az éj.
Csak ennyit kérek én.

Raul:
Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.
Nincs több lidérces álom.
A két karom ma átfon.

Christine:
Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék.
És még az kell, hogy itt légy,
Hogy elbújtass és megvédj.

Raul:
Hát válassz társadnak, míg élsz, míg élek.
Mától nem bánt többé a magány.
Szólíts kedvesednek, most és mindig.
Ezután már mindig légy enyém.
Christine, csak ennyit kérek én.

Christine:
Válassz társadnak, míg élsz, míg élek.
És én nem hagylak el soha már.

Christine/Raul:
Írd át lángbetűkkel sorsom könyvét.

Christine:
Mondd, hogy szeretsz!

Raul:
Ez nem nehéz.

Christine/Raul:
Szeress, csak ennyit kérek én.

Ezután, már mindig légy enyém.
Szeress, csak ennyit kérek én.