A.D. Studio - Érinthetetlen Jerikó

Koldusok voltunk a gyémánt úton,
S a kerék csak forgott,- Jóért és gonoszért.
Koldusok voltunk, mikor a hajnali fény-
Megtörte az éj hűvösét.

És minden semmivé lett,- A prostituált pozitív képen,-
S most nincs az-az ágy, amely örömre lázad,-
Oly esztelenül, mint a 20. század.

S az összegyűrt szavak megannyi gondja,-
Szétolvad a számban,- egy mondatnyi jóra,-
Hogy itt élek, bár néha fáj,-
De a szeretet a szívemben még megbocsát!
Hogy itt élek, bár néha fáj…

Igen,- Igen más idők jöttek,-
S csak hazugságot láttam a szemekben…-
Démonok járták násztáncukat, beteg, hazug lelkekben.
És én hiába kértelek, hívtalak,-
Ismét hűvössé vált az alkonyat.
S mert nem néztél a szemembe, már tudtam,- hogy elsirathatsz!
- Én elsirattalak.

Az összegyűrt szavak megannyi gondja,-
Szétolvad a számban egy mondatnyi jóra,-
Hogy itt élek, bár néha fáj,
De a szeretet a szívemben még megbocsát!
Itt élek, bár néha fáj…

Refr:
Túl messzire szállt az álom! Túl messzire szállt a képzelet!
De csak koldusok voltunk a gyémánt úton,-
Érinthetetlenek!
Túl messzire szállt az álom,- túl messzire szállt a képzelet,
De csak koldusok voltunk a gyémánt úton,-
Érinthetetlenek!

Csak a szemed őrzi tovább az emlékemet,-
Meg a vízre rajzolt krétajelek!
Amíg enyém a bőrödön az ujjlenyomat,- Addig igaz az a jel, amit a kezem mutat
Hogy itt élek bár néha fáj,
De a szeretet a szívemben még megbocsát.

Maradt a szex, és a drog,- És a rock & roll. A tetovált bőr és a kokain-csók.
Mert minket senki sem hívott,- De itt tart a vég,-
Egy fordított álom,- Egy avantgarde kép.