Kormorán - Négy öreg ember

Négy öreg ember összehajolva
egy asztalnál ülnek -
Négyen a világ - négy tájáról,
de egy nyelvet beszélnek.

A hadtörténész kilencven éves,
sok is ez, kevés is -
Mehetett volna messze,
félt, de maradt mégis.

Mindszenthyt, a bíborost
takarta kabáttal,
tankok álltak szemben -
tíz évig élt cellában.

Kövesdi József : úri szabó -
tiszteknek varrta kabátját.
Jött egy telefon - a kapcsolat :
Menjen - jobb, nem látják !

Caracasban ittunk,
egy orosz emigránsnál -
traktorokkal üzletelt,
öt feleséget hagyott árván.

Négy öreg ember összehajolva,
egy asztalnál ülnek -
Négyen a világ - négy tájáról,
de egy nyelvet beszélnek.

Ausztráliából jött a tűzhez,
Táglich-Tímár László -
Wallenbergnek barátja
ki tudta mi a jelszó !

Bújtatott és bújt ő is -
mert bújni kellett éppen.
Mint anyám is vitte a csomagot
több, mint ötven éve -


Márton pap már meghalt,
visszajött mégis -
Időben „elment” tőlünk -
mielőtt lecsukhatták őt is.

Ezerkilencszázhatvanban,
gyűrűzött az átok -
Megtalálni a semmit,
mit a hatalom kiáltott.

Négy öreg ember összehajolva,
egy asztalnál ülnek -
Négyen a világ - négy tájáról,
de egy nyelvet beszélnek.

Jön hívatlan vendég,
Rosta János orvos
fázósan áll a tűzhöz -
mert kiugrott a sorból.

Vitték Kőhídára,
Radnótival együtt -
Márton pap mentette,
így lehetett csak felnőtt.

Az öreg történész,
ki megjárta a poklot -
Ráismer a szabóra -
kitől rendelt rég egy öltönyt.

A szabó, a pap, az orvos és
Táglich-Tímár László
együtt sírnak - egy országért :
hol kifakult a zászló.

Négy öreg ember összehajolva,
egy asztalnál ülnek -
Négyen a világ - négy tájáról,
de egy nyelvet beszélnek.