Indigó utca - Hirtelen

Hirtelen tök sötét,
Mikor bepillant a messzeség az ablakon.
Senkiben nem bízok meg már vakon,
De csukott szemmel nézek,
Csukott szemmel át a városon, hol
Árnyékod átoson,
Hol álmok helyén álmosoly.

Ha királynővé változol, én leszek neked béka.
Ha leszel bolond április, én leszek majd a tréfa.
Többet nem félek, nem téma,
Nem zavar már, hogy sötét van, mert
Meglátom szívvel, mit a szememmel nem merek.

Kábító szeretettel visszaélsz te is, mint minden ember.
Maradsz vagy mész, figyelj, mert dönteni most hirtelen kell!
Mit szeretnél, mit szeressek benned?
Mondd, hogy van még lelked, hogy van még velem terved.

Hirtelen tök sötét lett minden,
Majd félhomály,
És érzem, a szívem hogyan dobban.

Hirtelen tök sötét lett minden,
Majd félhomály,
És érzem, a szívem hogyan dobban,
És egyre jobban.
És egyre jobban,
És egyre jobban.

Hideg padlón üldögélek, majd felállok és körülnézek.
Körülöttem rút lidércek
Röhögnek rám, de én nem félek.
Gondolatban elindulok, de le kell ülnöm, mert elfáradok
Hirtelen,
Hirtelen,
Hirtelen.

Hirtelen tök sötét lett minden,
Majd félhomály,
És érzem, a szívem hogyan dobban.

Hirtelen tök sötét lett minden,
Majd félhomály,
És érzem, a szívem hogyan dobban,
És egyre jobban.
És egyre jobban,
És egyre jobban.

És egyre jobban,
A félhomályban ne félj, ha baj van, én itt vagyok,
És velem együtt a piros szemű angyalok.