MHV - Messze visz a zene

Ha a sorsom ledob a színpadról,
tudom, úgyis marad egy dal,
mi életben tart és hozzád visz,
ha rám szakad fentről egy fal.

Jöhet árvíz, vihar, vagy forgószél,
csak a hangom ne vigye el.
Várjon egy part, ahol társam sincs;
de a hangszerem velem legyen.

És csak hadd szóljon!
Gyerünk, hadd szóljon!

A számra lakatot mért tennék,
míg egy dal lesz, nincs az a pénz.
Nem tudok szótlanul hallgatni,
bármit adsz, bármit ígérsz.

S ha a legszebb álmokat kínálná
egy rég várt, gyönyörű lány;
bármilyen nagy is a kísértés,
ezt az egyet fel nem adnám!

Ezért hadd szóljon!
Gyerünk, hadd szóljon!

Szürke, megkopott házaktól,
múltból itt maradt árnyaktól,
szívünk szorító bánattól
messze visz a zene, elrepít a zene.

Jöhet árvíz, vihar, vagy forgószél,
csak a hangom ne vigye el.
Várjon egy part, ahol társam sincs;
de a hangszerem velem legyen.

Ezért hadd szóljon!
Gyerünk, hadd szóljon!

Szürke, megkopott házaktól,
múltból itt maradt árnyaktól,
szívünk szorító bánattól
messze visz a zene, elrepít a zene.

Ha a sorsom ledob a színpadról,
tudom, úgyis marad egy dal,
mi életben tart és hozzád visz,
ha rám szakad fentről egy fal.

Ezért hadd szóljon!
Gyerünk, hadd szóljon!

Szürke, megkopott házaktól,
múltból itt maradt árnyaktól,
szívünk szorító bánattól
messze visz a zene, elrepít a zene.

Szürke, megkopott házaktól,
múltból itt maradt árnyaktól,
szívünk szorító bánattól
messze visz a zene, elrepít a zene.