Bereczki Zoltán & Szinetár Dóra - Elisabeth: Mint két gálya

Szinetár Dóra:
Szívünkben érzés meg erő, de van mit meg nem old!
Erős a hit bennünk látod, de minket fel nem old!
Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért.
Közös út, ha volt is egykor, véget ért!
Fáradt gályák éjnek tengerén,
De a célunk már más, arra mész te, s erre én!
Kicsit összesodort az ár,
De a sors az elválaszt már,
És nincs kiút, és nincs már több remény!

Bereczki Zoltán:
Ha mindig túl nagyra törsz, úgy az keveset se ér!

Sz.D.:
Tán te vagy kishitű!

B.Z.:
Egymásra jól vigyáznunk, csak az legyen a cél!

Sz.D.:
Milyen roppant egyszerű!

Együtt:
Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss!
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást.
Fáradt gályák éjnek tengerén,
De a célunk már más, arra mész te, s erre én!
Kicsit összesodort az ár,
De a sors az elválaszt már,
Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény?

Sz.D.:
Te meg én, két gálya éjnek tengerén!
B.Z.:
Ne bánts hát, ne halyj el, ne dobj el,
Hisz szeretnélek én!
Sz.D.:
De a célunk már más,
B.Z.:
Ne bánts hát!
Sz.D.:
Arra mész te, s erre én!
B.Z.:
Ne hagyj el, ne dobj el!
A magány nem segít!
Együtt:
Kicsit összesodort az ár,
De a sors az elválaszt már!
Mondd, miért sápadt így el bennünk a fény?

B.Z.:
Ne dobj el!

Sz.D.:
No, hidd el, ami elmúlt, nincsen már