Varga Miklós - Az Éj Zenéje

Jöjj hát, lépj át,
Vágy és bűvölet ajtaján,
Égi hang, gyere töltsd meg lelkemet,
Fénnyel, dallal!

Fáklyám fényén,
Lásd, mit nem látott senki még,
Járd be bánatom rejtekhelyét,
Jöjj és ámulj, ha fölzeng a föld és az ég,
Ó hisz minden egy dalt zeng!

Távol minden rejtett út ködében,
Zúgó csermely, csónak ring a szélben,
Terhüket lerázzál, a lomha léptű órák!

Tűnő fényben, szárnyat bont az éjjel,
Fölzeng minden bűvöt rejtő Éden,
Holdfény mossa arcod,
És elvisz mind a gond,
Mely a napvilágnál kínzón rád talált!

Most hallgass, míg az Éj Zenéje száll!

Álmot látsz, hunyd le szemed,
S lelked megtisztul!
Szárnyra kél lelked, könnyű mint a szél,
Ott jársz most, lásd hol senki nem járt még!

Lágyan átfon, érintése bársony,
Hallgasd, érezd, tárd ki szomjas lelked,
Képzeleted útján, egy messzi - messzi táj,
Hagyd, hogy elragadjon, miért is harcolnál?

Csak álmodj, míg az Éj Zenéje száll!

Jöjj, hisz vár rád egy ismeretlen boldog föld,
Nézd a múlt szertefoszló köddé vált,
Élni vágysz s félsz, hogy elpusztít e vágy,
Álmod hív és így jutsz el hozzám!

Lázas, szédült, édes érintéssel,
Érints engem, ajkam szomját oltsd el!
A létezés csak álom, a bűvös dallam szól,
És a földöntúli áldott boldogság,
Mind tiéd, míg az Éj Zenéje száll!

A földöntúli áldott boldogság,
Mind tiéd, míg az Éj Zenéje száll!