Szabó P.Szilveszter és Janza Kata - Miért?

Vronszkij:
Mért? Azt kérdi: mért?
Hisz tudja! Kell, hogy tudja!

Anna:
Mért? Mért kínoz? Mért rémít meg?
Mért jött újra?

Vronszkij:
Hogy kövessem mindig, bárhová megy!
Ez lett a sorsom, bocsássa meg!

Anna:
Sorsról beszél?
Ha ön jó ember,
felejtsen el, az égre kérem!

Vronszkij:
Túl sokat kér,
hisz minden szavát,
a mozdulatát is őrzi szívem!
Nem feledem - sohase már!

Anna:
Mért? Mért kell, hogy fájjon mindez?
Tűzként éget!...

Vronszkij:
Mért? Mért rejtsem némán, titkon,
azt, mit érzek?
Számomra már nincs másik cél,
csak láthassam, csak halljam én!
Mind, ami eddig százfelé vitt,
most egy erőként vonz...

Anna:
Boldoggá tesz és elkeserít,
egyszerre jó és rossz!...

Vronszkij:
Gyönyörű...

Anna:
Fűt és lelkesít...

Vronszkij:
...mosolyát...

Anna:
Húr - mit túlfeszít...

Vronszkij:
...követném...

Anna:
...félek, elpattan, megöl!...

Vronszkij:
...bármi vár...

Anna:
Szánjon meg, kérem,
felejtsen el!
Mért törné szét,
mit jónak hittem?
Életem már
a családomé!
Úgy menjen el,
hogy nem lát többé!

Vronszkij:
Szánjon meg, kérem,
ne űzzön el!
Mért törné szét
egy szóval szívem?
Életem már
a sírig öné!
Úgy menjek el,
nem látom többé!
Követnem kell!

Anna:
Engedjen el!

Anna, Vronszkij:
Mért kéri ezt?
Jaj mért?