Nyári Kálmán - Úgy mentél el

Úgy mentél el még el sem búcsúztál kérdőn néztem rád, de csak vádoltál. Meg sem engedted, hogy szóljak szelíden, csak mentél mérgesen. Szívemre szált az árva bús magány, a lelkembe költözött a vígasztalanság mint hajnali köd úgy borult le rám az árva bús magány.

Ref.:Vádolom magamat, bűn bakot keresek én. Vétkeim bűneim lábaként folynak elém úgy szégyellem én. sírt a múlt a régi boldogság, hogy már tűnő álomkép ez már nem valóság. Fájó minden perc ami így múlik el, hogy rád elmékezem. Szerelmem céltalan reménytől megfosztott vágy, a szívemet gyötri egy kérdés, mely kínoz és megaláz. Úgy várlak én már fogytán a remény.hogy újból rám találsz és hozzám vissza térsz. Minden éjszakán a boldogságunk ért imátkozok én.

Ref.:Vádolom magamat, bűn bakot keresek én. Vétkeim bűneim lábaként folynak elém úgy szégyellem én. sírt a múlt a régi boldogság, hogy már tűnő álomkép ez már nem valóság. Fájó minden perc ami így múlik el, hogy rád emlékezem. Szerelmem céltalan reménytől megfosztott vágy, a szívemet gyötri egy kérdés, mely kínoz és megaláz. Úgy várlak én már fogytán a remény.hogy újból rám találsz és hozzám vissza térsz. Minden éjszakán a boldogságunk ért imádkozok én.imádkozom én