Karthago - Hajnali hosszú úton

Hajnali hosszú úton, ha átérünk a hídon
Órák tűnnek el, s mi átrobogunk minden éjszakán.
Hajnali hosszú úton távol van még az otthon.
Évek múlnak el, s mi elhagytunk már minden állomást.

Ránk soha nem vár, ránk soha nem vár könnyű éj.
A végtelen úton névtelen városok úsznak el.

Élünk az országúton, fáradt a legszebb álom,
Életünk négy keréken, elvisz majd minden éjjel.
Élni az országúton és valahova egyszer nem érünk el.

Hajnali hosszú úton, a néptelen országúton
Álmunk összeér, s mi átutazzuk ezt az éjszakát.
Hajnali hosszú úton sápadt fény a hídon
Egy kocsmáros leány új szerelmet vár talán.

Ránk soha nem vár, ránk soha nem vár könnyű éj.
A végtelen úton álmos városok úsznak el.

Élünk az országúton, fáradt a legszebb álom,
Életünk négy keréken, elvisz majd minden éjjel.
Élni az országúton és valahova egyszer nem érünk el.

Ránk soha nem vár, ránk soha nem vár könnyű éj.
A végtelen úton névtelen városok úsznak el.

Élünk az országúton, fáradt a legszebb álom,
Életünk négy keréken, elvisz majd minden éjjel.
Élni az országúton és valahova egyszer nem érünk el.
S valahova egyszer nem érünk el. Élünk az országúton.
S valahova egyszer nem érünk el. Élünk az országúton.
S valahova egyszer nem érünk el…