Bergendy - Koncert, Tánc, Jazz és Szalon Zenekar - Ismeretlen ember

Bajtól, rossztól messze bent,
Egy erdő mélyén éldegél a házában egy ismeretlen ember.
Nektár ízű éjjelekről, bíborszínű hajnalokra,
S madárdalra ébred minden reggel.

Egy ismeretlen erdő rejtekén,
Az ismeretlen ember vígan él.
Hátat fordít a nagyvilágnak,
Könny és bánat nem találhat rá.

Az évek múlnak csendesen, őt nem zavarja senki sem,
Így mindig boldog az ismeretlen ember.
Nem csábítja a nagyvilág, hisz az erdőn túl nincs vadvirág
Ő csendben él és csendben hal meg egyszer.

Egy ismeretlen erdő rejtekén,
Az ismeretlen ember vígan él.
Hátat fordít a nagyvilágnak,
Könny és bánat nem találhat rá.
Nem találhat rá.

Nem erdőben, s nem csendesen,
Egy csúf kőrengetegben élek én, egy másik ismeretlen ember.
Nem nektár ízű az éjjel és nem bíborszínű a hajnal
És a nap sem mindig madárdallal kel fel.

Egy szürke város füstös rejtekén,
Mégis vígan éldegélek én.
Úgy örülök a nagyvilágnak,
Könny és bánat nem találhat rám.
Nem találhat rám.

Egy szürke város füstös rejtekén,
Mégis vígan éldegélek én.
Úgy örülök a nagyvilágnak,
Könny és bánat nem találhat rám.
Nem találhat rám.