Kormorán - Az árulás (A napba öltözött leány)

(Ambrus):
Egyezséget kötöttem, hogy fiamnak jobb legyen.
A bíró fia a végzet, a hírt el kell vigyem.
Egyezséget kötöttem, hogy fiamnak jobb legyen.
Szörnyű ez a kín, magamat nem menthetem.

Hazudott az idegen, ő a bíró fia.
Átjött a hágón, egy pásztor vezette őt.

(Janus):
Hibáztál!
Nem figyeltél!

(Ambrus):
Bontják az átjárót, jönnek a hegylakók,
Márton és Áron vezette őket, van titkos jelszó.

(Janus):
Súgd el a városban, jönnek milliók,
nem lesz munkájuk, véget ér a jó.

Cselekednünk kell,
meg kell ölni őt.

(Ambrus):
Nem tudom mit tegyek!
Kevés az erőm!

(Janus):
Közénk jött a szeretet,
most elpusztítja a rendet!
Az álságos szabadság,
senkinek nem kellhet.

Öld meg a fiút - Nem kell!
Nem kell a bíró-gyermek!.

(Ambrus):
Az ilyen lázítók veszélyesek a rendre.

(Janus):
Köszönd nekem, hogy élsz!
Kértél szívességet!
Tedd a dolgod!
A szabadság elpusztítja a rendet!
Elvettem a hitüket,
ahogy élnek csupán látszat.

(Ambrus):
Rabszolgák, semmi más!
Magukra nem találnak!

(Janus): --->(közben Ambrus)
Soha nem lehetnek egyek, akik külön éltek.
Mondd el a városban, a hegylakók a rémek!
Jönnek, hogy elpusztítsák a felépített rendet!
Jönnek, hogy elvegyék a munkát, jövedelmet!

--->(közben Ambrus):
El kell venni tőlük, mi a szabadság reménye.
El kell venni tőlük, mi a szabadság reménye.

(Együtt):
Jönnek, hogy elvegyék a munkát, jövedelmet!