Fiesta - Végtelen szerelem

Késő éjjel, ha a város elcsitul,
Tündöklő fényét az éj fonja át,
És most minden éppen olyan békés,
mint az első éjszakán.

Néha néztem, ahogy fáradtan pihensz,
és mint egy gyermek, úgy alszol el,
én meg vártam, hogy a vihar és a felhő,
csendesen múljon el.

És bölcsőként óvtam az emlékeket.
A szívem folyton igennel felelt.
Olyan könnyű volt hinni, hogy nem múlhat el,
de a sors olykor könyörtelen.

Megőrzök mindent itt mélyen a szívemben.
Az évek nem múlnak el bennünk nyomtalan.
Túl sok mindent mondtál, ahhoz, hogy elhiggyem;
Ez egy végtelen szerelem.

Késő éjjel, ha a város elcsitul,
Szikrázó fényét a csend fonja át.
Ez a ház, már nem lesz olyan békés,
mint az első éjszakán.

Pedig bölcsőként óvtam az emlékeket.
A szívem folyton igennel felelt.
Olyan könnyű volt hinni, hogy nem múlhat el,
de a sors néha könyörtelen.

Megőrzök mindent itt mélyen a szívemben.
Az évek nem múlnak el bennünk nyomtalan.
Túl sok mindent mondtál, ahhoz, hogy elhiggyem;
Ez egy végtelen szerelem.

Megőrzök mindent itt mélyen a szívemben.
Az évek nem múlnak el bennünk nyomtalan.
Túl sok mindent mondtál, ahhoz, hogy elhiggyem;
Ez egy végtelen szerelem.

Megőrzök mindent itt mélyen a szívemben.
Az évek nem múlnak el bennünk nyomtalan.
Túl sok mindent mondtál, ahhoz, hogy elhiggyem;
Ez egy végtelen szerelem.