Kormorán - Ambrus áriája(A napba öltözött leány rockopera)

Ambrus



Megtettem mindent családomért,

megtettem mindent fiamért,

szövetséget kötöttem, semmiért,

szövetséget kötöttem, egy álomért.



Tettem a dolgom, legyen kenyér,

tettem a dolgom, több legyen enyém.

Nincs igazi válasz a félelemért,

nincs igazi ok! Uram, mondd miért?



Megfeleltem mindenkinek, ne vessen meg az Ég!

fiamat arra neveltem,

a föld az a miénk.

Rosszul döntöttem, a gyónás nem elég,

mert jönnek majd mások,

hogy a földet elvegyék.



Kórus



A Föld érlelt aranyát méreggé kavarják,

az élet maradék magját, pénzért árusítják.



Ambrus ( bomlott elmével )



Magamban énekelek,

a táncot magamban járom,

érti azt úgy is, akinek szánom

Jönnek a kereskedők,

jönnek álruhában,

elveszik, mit építettem,

felszántják a tájat.

A világ útjain,

végleg eltévedtem.

Nincs más mentségem,

fiamat szerettem.



Jönnek égi bírák,

kérdezik majd tőlem,

amit tettem – miért –

kiért tettem.

Lesz majd felelet,

de nem magamat mentem.

Ebbe a világba születtem,

ebben a világban éltem!



Megszűnt a kötődés,

nincsen több gondom!

Itt a Földön, nincsen több dolgom!