Kormorán - Testvérek (A napba öltözött leány)

(Mária):
A Szentlélek velem volt, felismertelek.
Akármit mondtál Janusnak, nem tévedhetek.
A Szentlélek bennem élt, bátyámat vártam.
Sok éven át, csak ezt kívántam.

(Áron):
Ölelj magadhoz húgom, végre kimondhatom,
a szeretet az egyetlen, a végső oltalom.
Itt apánk sírjánál, esküdjünk végleg,
Harcolunk a szabadságért, akármi legyen a vége!

(Áron):
Térdelek előtted, alamizsnát kérek.
Térdelek előtted, szavakat féltek.
Térdelek előtted, azért, s amiért éltem.
Térdelek előtted, szívet nem cseréltem.

(Mária):
Térdelek előtted, térdelek esendőn.
Térdelek előtted, velem a Teremtő.
Térdelek előtted, s elmúlt minden bánat.
Térdelek előtted, ahogy ember nem láthat.

(Áron):
Térdelek előtted, add kezed kérlek..
Térdelek előtted, a hitem tiéd végleg!

(Mária):
Térdelek előtted, a Szűzanyát kérem!

(Áron):
Térdelek előtted, valaha látlak azt reméltem.

(Együtt):
Hallottam hangod az esti szélben,
láttam az arcod patak vízében.
Hozták a hírt a fenyők a hegytetőn,
valakihez rendelt a Teremtő.

Hallottam lépted, jöttél felém,
láttalak a ködben, te voltál a fény.
Súgták a hírt az éjszakai álmok.
Hozzád rendelt a Teremtő, társat találok.

Velünk az erő, Isten szeretetével.
Velünk a hűség, mit látunk lovak szemében,
velünk a gyorsaság, sólyom szárnyán száll.
Velünk az Igazság, mely végül hazatalál.

Akár merre fordul a Föld, mi mindig maradunk.
Akár merre fordul a Föld, mi mindig itthon vagyunk.
Akár merre fordul a Föld, mi mindig maradunk.
Akár merre fordul a Föld, mi mindig itthon vagyunk.

(Mária):
Én a bíró lánya, végre kimondhatom,
a szeretet az egyetlen a végső oltalom.
A bátyám visszatért, régóta erre vártam,
Nem mondhatják rám többé: hazátlan!