Koncz Zsuzsa - Utcák

Utcák, boldog voltam valamikor,
amikor még ő járt velem,
ahol egymagam megyek már .
Most már én nem is látom őt, mint azelőtt.
Valahol egy más úton jár, mást kísér tudom rég.
Lépdel még egyszer rajtatok vajon még?

Utcák, emlékeztek ugye reá?
Milyen boldog volt,
vagy talán csupán az egész hazugság?
Ó, az nem lehet, ugye nem, nem hihetem
azt, hogy nem is volt boldogság.
Mért nem szóltok hozzám, az igazat tudnám.

Zöld kerítés, falépcső, fenyőfák.
Csak a szél fúj és az utcák de némák.
Hát mi lesz így, kitől jól tudom meg,
hogy hazugság vagy igazság,
hogy engem szerettek.

Utcák, mért nem tudtok beszélni már?
Vigasztaljatok; semmi baj,
hiszen boldog volt velem rég.

Nem volt rossz, én vagyok hibás, mondjátok el,
hogyha erre jár egyszer még.
Ennyit úgy szeretnék.
hazudjátok ezt, higgye, hogy ő jó volt,
és olyan boldog lennék.

Zöld kerítés, falépcső, fenyőfák.
Csak a szél fúj és az utcák de némák.
Hát mi lesz így, kitől jól tudom meg,
hogy hazugság vagy igazság,
hogy engem szerettek.

Hogy szerettek.
Igen, szerettek!
Nagyon szerettek!
Igen, szerettek!
Úgy szerettek!
Igen, szerettek!