Sebő Miklós - Volt egyszer egy zongorista

Sokan szidják ezt a csúf világot,
Azt mondják, hogy rosszak az idők.
Pedig vannak még szerelmes párok,
S vannak mesék, úgy mint azelőtt.
A csók és a tavasz, az ma is ugyanaz.
S az én mesém szintén igaz, hogy

Volt egyszer egy zongorista,
Sápadt és sovány.
Egy kávéházban muzsikált
Egy ócska zongorán.
Meghódított ú minden lányt,
Mollban és dúrban egyaránt…

Mert volt egyszer egy zongorista.
Sápadt, érdekes.
Ki reggel ötig azt dalolta:
„Nőt sose szeress!”
De öt felé becsukta hangszerét,
Mert kérem hátra volt egy
Randevúja még.

Mert az említett zongoristának,
Hogy úgy mondjam, tehetsége volt,
Hát egy este jó ötlete támadt,
És egy saját tangót eldalolt.
Lám az egész lokál csak bámul és csodál,
Amidőn ez a tangó száll:

Volt egyszer egy zongorista,
Sápadt és sovány.
Egy kávéházban muzsikált
Egy ócska zongorán.
Meghódított ú minden lányt,
Mollban és dúrban egyaránt…

Mert volt egyszer egy zongorista.
Sápadt, érdekes.
Ki reggel ötig azt dalolta:
„Nőt sose szeress!”
De öt felé becsukta hangszerét,
Mert kérem hátra volt egy
Randevúja még.

S mert zenében nem nagyok a gázsik,
Mit tehetett hősünk egyebet,
Felkeresett egy kiadó bácsit,
„Ezt a tangót, kérem vegye meg!”
Azóta hallható, azóta kapható
Mindenütt ez az új tangó:

Volt egyszer egy zongorista,
Sápadt és sovány.
Egy kávéházban muzsikált
Egy ócska zongorán.
Meghódított ú minden lányt,
Mollban és dúrban egyaránt…

Mert volt egyszer egy zongorista.
Sápadt, érdekes.
Ki reggel ötig azt dalolta:
„Nőt sose szeress!”
De öt felé becsukta hangszerét,
Mert kérem hátra volt egy
Randevúja még.