Deák Bill Gyula - Hóhér blues

Megcsinálom mindig, amikor kérik.
Kiállok a fények elé, még néhány évig.
Nem tudják a hóhérok, mi van a szívemben.
Nem ismerik a vádat sem, miért akasztanak engem.

Hallgattam, nem mondtam, senkire rossz szót.
Elvittem a balhét, nem kaptam soha jót.
Nem tudják a hóhérok, mi marad majd utánam,
Ne tudják soha meg, más oldalon állnak.

Megcsinálom mindig a show-t, ez nekem az élet.
Nem lettem gazdag, maradtam szegénynek.
Így mondtam a hóhéroknak - nem utolsó, mit kérek!
Nem tudják, nem tudják, nem hal meg a lélek.

Próbáltak megvenni, sárba betaposni.
De fennmaradtam így is, ők fognak lakolni.
Nem tudják a hóhérok, a hurkot könnyű kötni,
De kemény a nyakam, nem lehet megtörni.

Vadásztak rám régiek, levadásznak újak.
Ami nekem megmaradt, a tisztességes holnap.
Ez az ország az enyém is, csak romjait látom.
A klubban, ha tapsolnak, mégis meghálálom.

Megcsinálom mindig a show-t, ez nekem az élet.
Nem lettem gazdag, maradtam szegénynek.
Így mondtam a hóhéroknak - nem utolsó, mit kérek!
Nem tudják, nem tudják, nem hal meg a lélek.

Megcsinálom mindig a show-t, ez nekem az élet.
Nem lettem gazdag, maradtam szegénynek.
Így mondtam a hóhéroknak - nem utolsó, mit kérek!
Nem tudják, nem tudják, nem hal meg a lélek.