Kalapács - A kard

Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok, s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben. Egy szándék, egy akarat, egy cselekedet öreg Isten parancsa szerint. Mindenki tudja ezt ott fent a hegyekben, s mindenki imádkozik érte nap nap után, évről évre, évszázadról évszázadra, hogy ez a nap, amikor egy akarattá válik újra minden magyar, mielőbb eljöjjön.

Csillag hull, kő mozdul
Ős Isten kardot küld
Négy égtáj amerre sújt
Fényében elmerül
Erdő hajol, tenger hasad
És a városok égnek
Támadjon megannyi had
Térdre dönti az ellenséget

Ég Isten pallosa
Illesse a nagy királyt
Az legyen a Föld ura
Akinél kigyúl a láng
Sápadt Hold, tündöklő Nap
Óvja útját, ahol jár
Kelettől napnyugatig
Hatalma nem ismer határt

Refr.
Pengeélén táncoló napsugár
Szikrafényből felhőt karcoló láng
A jóslat így szólt
Egy pásztorfiú rátalál
De eltűnik az a nép
Ki elvesztette rég
Ősei nyomát

Bátorság, tisztesség
A múlté lesz, messze száll
A szégyentől elbújik
Fészkébe a vadmadár
Nem védi semmi meg azt
Aki a múltat felejti
Őseink útján ha jár
Sólyomszárny repítheti

Refr.

Pengeélén táncoló napsugár
Szikrafényből felhőt karcoló láng
A jóslat így szólt
Egy pásztorfiú rátalál
Nagy lesz majd a nép
De elmúlik a dicsőség

Refr.