Kaukázus - A te anyád

Mi a cél, ha a fény kapitulál?
Egyedül az enyém a remény,
és ott van még részegestül a vágy,
ami tart valami szart a fejében, bátran hajt
lepedőt. Ezelőtt semmiér' nem cseréltem volna lányt,
hagyományt, gumit és földet.
Aszittem ez az enyém, van elég. A fenét.
Nekem közöm se legyen tovább.

A te anyád,
aki szerencsésnek tartja magát,

üresen él, a peremén szopik, és most nem szabad látni őt.
Beteg és hideg és nem szokta még a halált.
A tusát jól akarja nyomni majd.
Most tart valami szart a kezébe' pajzs van és három halott madár.
A szabály ezzel megszűnt. Teremni nem fog már a föld.
Kalapál a szíve. Nekem közöm se legyen tovább.

A te anyád,
aki szerencsésnek tartja magát.

Én nem figyeltem,
nem kerestem,
de bejött a jel
és megfejtettem.
Nem szeretném
beárulni,
de rá kell jönni,
rá kell fogni.
Én nem kerestem,
dekódoltam,
nem temettem,
de behódoltam.

A szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés, a te szerencsés kurva anyád.