Magna Hungaria - Requiem 56'

Egy Budapesti srác, még tizenhat évesen,
kiállt a térre, hol harc dúlt véresen.
A tömegre lőttek, de semmitől sem tart,
egy független hazáért vállal minden bajt.

Megszállták hazáját tudja már rég,
s felette vörösen lángol az ég.
A kezében fegyver és előre lép,
a géppisztoly hangja a fülébe tép.

Refrén
Nem féltette életét, nem hátrált meg soha
Nem adja fel soha sem, a sors bármely mostoha
Az egész életét egy lapra rakta fel,
Tudja a hazáért most élni vagy halni kell.
Ne feledd el soha, mit ő tett a nemzetért,
Ne feledd el sohasem a tengernyi szenvedést,
A független hazáért géppisztoly hangja szólt
Az egyetlen szent ügyért, hősöknek vére folyt.

A golyók csak szállnak, de semmitől sem fél,
hazáját megvédi amíg csak él.
A fájdalom hirtelen a húsába tép,
s tudja, hogy számára eljött a vég.

Az élete pereg, mely rövidke volt,
s utolsó szava is eképpen szólt.
A hazáért éltem, a szent ügyért haltam,
most megszállók csizmái taposnak rajtam.

De megérte nékem az életem adnom,
Mert hazámat mindennél előbbre tartom..
A barikád mögött már kihalt a tér,
mindenütt holtak, és mindenhol vér.

A hősöknek lelke már aludni tért,
hát gyújts Te is gyertyát a halottakért!
A hazáért éltek, a hazáért haltak,
nem voltak szolgák és nem nyaltak talpat.
A jeltelen síroknál süvít a szél,
emlékük mindig a szívünkben él.