Csepregi Éva - Jöjj velem

Nincs többé távolság, nincs már hosszú út.
Éjjel-nappal indulunk és érkezünk.
S az idő egyre sebesebben száll velünk.
Kialudt a tábortűz, elnémult a dal.
Elfáradt az ölelés a kéz lehull,
És senki sincs, ki lehajol és érte nyúl.
Csak vergődünk az árban öntudatlanul.

(Huuu)
Jöjj velem, higgy nekem,
Ha vihar tép és sodor a szél.
(Huuu)
Kék egek, képzelet és nem hagylak el,
Hisz szükséged lesz ma még rám.

Mielőttünk van még út, elfelejtett tájak.
Megtalálunk mindent, ami eltűnt rég.
Emlékszünk a felhők felet kék az ég.
Hiszen együtt éltük át, ezer évig vártunk.
Lelkünk mélyén ott lehet, még tudjuk jól,
Mint hóvirág, ha kiszabadul a hó alól.
Megtalálni nem nehéz, hisz minden álmunk róla szól.

(Huuu)
Jöjj velem, higgy nekem,
Ha vihar tép és sodor a szél.
(Huuu)
Kék egek, képzelet és nem hagylak el,
Hisz szükséged lesz ma még rám.

(Nem hagylak el)
Ó nem hagylak el
(Nem hagylak el)
Szükséged lesz ma még rám

(Huuu)
Jöjj velem, higgy nekem,
Ha vihar tép és sodor a szél.
(Huuu)
Kék egek, képzelet és nem hagylak el,
Hisz szükséged lesz ma még rám.

(Huuu)
Jöjj velem, higgy nekem,
Ha vihar tép és sodor a szél.
(Huuu) áááá
Kék egek, képzelet és nem hagylak el,
Hisz szükséged lesz ma még rám.

(Huuu)
Jöjj velem, higgy nekem,
Ha vihar tép és sodor a szél.
(Huuu)
Kék egek, képzelet és nem hagylak el,
Hisz szükséged lesz ma még rám.