Esti Kornél - Dolce vita hintalova

Neked is jó nagy, nekem is jó nagy
Csokorban nyílnak a rossz napok,
Este az ágyban, reggel a gyárban
Vágyakat fest a szívem, nem mozdulok,

Csak egy kicsit félek, mikor szemedbe nézek,
Mert benne látom, hogy én vagyok,
Velünk csak játszik az élet, olyan szürke és kék lett
A dolce vita hintalova felfalta a nyerget.

Plafonon ül a világ,
Hát innen fut, aki lát,
Mindenkit elkergetett,
A dolce vita hintalova felfalta a nyerget.

Szalad, szalad, kifut a világból,
Beszél, beszél, de mindig magáról,
Szegény fejét valaki kimosta,
Mindenki azt mondja, hogy dolce vita kidobta.

A TV-ből reggel kiönt a tenger,
Díványomon úszkálnak a reklám-ajkú nők,
Kameraképes mosolyuk édes,
Nekem magányos orgia a média,

Nem kell a tenger, mert ott vizes az ember,
A szomszédban a szolárium is keleten kel fel,
Hiszen csónak az élet, és ha partra téved,
A matrózokból dolce vita felfalja a lelket.

Suhan a fák alatt, szökik a pirkadat,
Senki sem csókolja a fáradt arcodat.
Suhan a fák alatt, szökik az öntudat
Üvölt a sziréna...

A dívák részeg díványán a vörös az édes,
Alsóváros-bordélyházban mindenre képes,
Hajnalban a Dolce vita pihen a parton,
Megmozdul az ember, de a szíve egy kartonban ég…