L'art pour l'art - Kanca-dal

Minden férfinak
Az álma én vagyok.
Hogy irigyek rám a többi nők,
Én nem csodálkozok.

Izgató a szám,
A nyelvem tűzpiros,
A röntgenképen látható,
Hogy a gyomrom is csinos.

Fitness-re járok, mert az a menő,
Agyam, az nincsen, de biztos kinő.
Ha beszél a szájam, az felejthető,
A fejem az ágyban levehető.
Bizony, bizony, bizony,
De nem panaszkodom.

Bár problémám nekem is százezer adódhat,
Műkörmöm például bárhol elhagyódhat.
Mi lesz, ha hirtelen kihízom a sálam,
Vagy váratlanul kifogyik a szoliból az áram,
És mi lesz, ha korábban bezár a Plasa,
Vagy nem gyárt majd parfümöt többé a NASA.
Jujuj! Jujuj!

A vádlim szőrtelen,
A bőröm bársonyos,
Minden részem tökéletes,
Még a nyálam is gusztusos.

Azt mondják rólam, hogy buta-eszű,
A logikám szinte meg csirkeszerű.
Hogy az értelem fontos, én alig hiszem,
A bugyimmal szerintem többre viszem.
Bizony, bizony, bizony,
Hát nem panaszkodom.

Hisz nem olyan nagy baj, hogy nem okos az eszem,
Ha hosszú a combom, és ide-oda teszem.
És ügyesen eszek, mer' kinyitom a számat,
És ruhavevés közbe' sose vagyok fáradt.
És nem ijedek meg ám, ha meglátok egy ufót,
És nem félek a kádba', mikor kihúzom a dugót.
Jujuj! Jujuj!
Bizony!