Pygmalion - Álomgyár

Lehet, mégis önmagam ellen hangolom a hangszerem
És olyan dalt játszom, hogy még engem, még engem is elönt a félelem
De hiába fáj, én nem sírok, mert erre tettem fel az életem
És a sorok mögé kellene nézni, nem ami ott van a felszínen

Mert az csak üres pózolás
Elévült folytatás
Még ott is, ahol minden a régi
Ott is agyon akarnak verni

HA TUDJÁK, HOGY TE TUDOD MÁR,
HOGY MIBŐL ÉL EZ A MOCSKOS ÁLOMGYÁR
NEM SZÁMÍT SEMMI MÁS, CSAK
HOGY A SZÁDAT VÉGLEG BEFOGJÁK
DE TE KÜZDESZ ÉS TUDOD JÓL
A VALÓSÁGBÓL SOHA NEM ELÉG
ELSZAKADT EGY RÉGI HÚR
MINTHA EDDIG NEM IS ÉLTÉL VOLNA MÉG

Kifordult szemmel üvöltöttél, de nem figyelt rád senki sem
Csak csontot dobtak, simogattak, és mondták: „;;Most már csend legyen!”;;
Mert baj lesz majd a dolgok vége, jön a legnagyobb kisember
És hozza majd a kínzókamrát, a múlthamisító gépeket

Mert ez örök álmodás
Kegyetlen megszokás
Az életösztön elvesztése
Azt hitted, nem a világvége

HA TUDJÁK, HOGY TE TUDOD MÁR,
HOGY MIBŐL ÉL EZ A MOCSKOS ÁLOMGYÁR
NEM SZÁMÍT SEMMI MÁS, CSAK
HOGY A SZÁDAT VÉGLEG BEFOGJÁK
DE TE KÜZDESZ ÉS TUDOD JÓL
A VALÓSÁGBÓL SOHA NEM ELÉG
ELSZAKADT EGY RÉGI HÚR
MINTHA EDDIG NEM IS ÉLTÉL VOLNA MÉG