Atomtorta - Indusztriál

Szóval úgy kezdődött, hogy jól beszívtam, és eldöntöttem, hogy írok egy számot,
Amitől majd a tizenévesek azt hiszik majd, hogy a legnagyobb sztárok.
Mi vagyunk, nem kell hozzá más, csak monoton módon hadarom a szövegem,
Téma minden, ami érdekli őket: lélek, drog és leszbikus szerelem.

A lényeg az, hogy legyenek benne nagyon mély értelmű részek,
Hogy ne tűnjön fel senkinek az, hogy én sem értem ezt az egészet.
Pakolok bele még hasonlatokat, metaforát meg költői képet,
Soráthajlást, meg ilyeneket, hogy biztos beszopja a megcélzott réteg.

Mért lettem alternatív zenész?
Sikeresnek lenni, nem nehéz.
Kell hozzá pár hatásvadász szöveg,
És totálisan odavan a tömeg.

És az alteros fiúk rákattantak erre a monoton baromságra,
Mindegy mennyibe kerül a belépő, kifizetik majd, semmi sem drága.
Az életüknek annyira kevés és annyira semmi értelme van,
Hogy bármit megvennének, ami egy kicsivel több értelmet adna.

Annak, ahogyan fetrengenek a világ kínálta semmiségben,
De előbb jöttem rá, mint ők és ezt használom lényegében.
Azt mondják, hogy Isten meghalt és igazából ők ettől félnek,
De ha rajtam múlik lesz új Isten, pontosan amilyet szeretnének.

Valami Szürke illatú Vasúti Repülést álmodtam magamnak,
Amiben Tündéracél korszakokkal jelezték a Kéklő Időt.
Szóval ilyesmi szarokat osztok sorra és hát biztos senkinek nem tűnik föl,
Mert szerintük ez költészet és hát ez jellemző a modern korra.

Zeneileg sem túlzom nagyon el, rakok alá egy-két loopot,
Amit koncerten is el lehet nyomni, mini disc meg groove box nélkül.
És a kritikátlan, de aranyos tinik katartikusan beleüvöltik
A refrént miszerint fekete alapon kocka alakú zöld Nap kékül.