Az Operaház fantomja (Musical) - Diadalmas Don Juan

[Fantom (Don Juan)]
Túl késő, hogy vissza lépj,
A játszma eldőlt,
És régen távol jár a józanság.
Túl késő, hogy visszatérj,
Megszűnik minden, mi fontos volt,
S helyébe lép a vágy!
Vérünk vad száguldásba kezd,
És minden perc mámort ígér.
Eltölt egy forró, édes érzés.

Túl késő, hogy visszanézz,
Hiába minden,
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt!
Hogy visszafordulj, túl késő!

[Christine]
Itt volnánk hát!
A szavak ideje most lejárt,
Többet mond minden szónál,
Ha rámnézel némán,
Némán...
Eljött végre az a perc,
Mire szívünk várt,
Mit a képzelet sejteni engedett,
Egymásba olvadó két forró test.
Hát most itt vagyok veled,
És nincs vissza út!
Ez már döntés. Kész döntés

Túl a végső fordulón,
A szégyen elszáll
És pusztító vad
Szenvedély tör ránk!
Túl azon, mi rossz, s mi jó
Csak az a kérdés,
Hogy meddig tart míg
Fellobban a láng?
Hol harsan fel a hívó jel?
Mikor lesz teljessé a tűz,
Mely egymás karjaiba űz majd?

[Fantom és Christine (duett)]
Túl késő, hogy visszanézz
Átkelsz a hídon,
S az lángol már!
A mélység szédítő!
Hogy vissza fordulj, túl késő!

/Zene (tánc)/

[Fantom (Raoul által énekelt Csak ennyit kérek... c. szám alapján)]
Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!
Kérlek, ments meg,
Úgy fáj a magány!
Szólíts kedvesednek most, és mindig!
Ezután már mindig légy enyém!
Christine, csak ennyit kérek...
(Christine leveszi Fantom maszkját)