Bíborszél - Utószó

Múló emlékek közt élek
A képed a múlté
De jelenem sokszor megidézed
Vigyázok rá, hát hadd legyen.

Túl erőtlen már a mosolyom
Felejtenem túl nehéz
Talán jobb volna tudnom:
Színes álom volt az egész.


De minden éber, mozdulatlan
S oly valódi, azt hiszem
Nem szól a csengő, a telefon néma
Hiába várok csendesen.

Valódi a tűz, mely az arcod mögött
Az őszinte sorokba kap
Sosem volt igaz, ha újra hallanám
És sosem volt igaz.


R:
Arcodon új vágy ég,
Újra szobádban a fény
Látod, neked ez jutott
Míg nekem csak koromsötét.

Várod, ami újszerű,
Nem megszokott, túl mesés (ami te voltál)
Ami te voltál:
Egy iszonyú tévedés.


Lámpák az ágyad felett
Vigyázzák, hogy el ne veszíts
Kép az ágyad mellett
Rég nem tudja, mi történt

Gondolatod messzi-messzi
Réges-rég nem velem jár
Bánatos szemedből a könny
messze jár


R:
Arcodon új vágy ég,
Újra szobádban a fény
Látod, neked ez jutott
Míg nekem csak koromsötét.

Várod, ami újszerű,
Nem megszokott, túl mesés (ami te voltál)
Ami te voltál:
Egy iszonyú tévedés.


Múló emlékek közt élek
A képed a múlté
De jelenem sokszor megidézed
Vigyázok rá, hát hadd legyen.

Elhibázott lépés volna újra
Újra indulni feléd
A hideg újra csak közénk bújna
Senki nem leli a másikét.