Szenti Edit - Hát végre velem is megesett

Hát végre velem is megesett:
A szívem szerelembe esett!
A józan eszem odaveszett:
Oly szorongva nézek ma terád!
Akár a néger harci dobok,
A szívem zakatolva dobog...
S ez nem is olyan fura dolog,
Mert közel van számhoz a te szád!
Senkinek el nem mondd:
A vágyam oly bolond!
Nevet a világ, amíg engem lát!
Nem kell sok szóbeszéd:
Nekem egy csók elég!
Siess! Most nem látja más!
Hát végre velem is megesett:
A szívem szerelembe esett!
A józan eszem odaveszett:
Hát vigaszként nyújtsd ide a szád!
Nagyvidáman éltem eddig életem:
Gúnyolódtam szegény feleségeken!
Én nem voltam hű senkihez,
De hűség helyett,
Azt hittem, hogy önmagamhoz hű leszek...
Ámde ekkor megjelentél hirtelen,
Ahogy megvan írva könyvben, filmeken...
Én félredobtam minden gúnyt és élceket!
Hiszen én is már egy boldog nej leszek!
Hát végre velem is megesett:
A szívem szerelembe esett!
A józan eszem odaveszett:
Oly szorongva nézek ma terád!
Akár a néger harci dobok,
A szívem zakatolva dobog...
S ez nem is olyan fura dolog,
Mert közel van számhoz a te szád!
Senkinek el nem mondd:
A vágyam oly bolond!
Nevet a világ, amíg engem lát!
Nem kell sok szóbeszéd:
Nekem egy csók elég!
Siess! Most nem látja más!
Hát végre velem is megesett:
A szívem szerelembe esett!
A józan eszem odaveszett:
Hát vigaszként nyújtsd ide a szád!
A szád, a szád, azt a csókos szád!