Mikes Éva - Köszönöm, mama

Csókról és vágyról szól a legtöbb dal,
Szívünk ilyet sokat hall!
Én egy más témáról írtam ezt a dalt,
Dúdolják együtt majd!
Az iskolába kézen fogva vittél, és csókkal vártál mindennap haza.
S ha beteg voltam, virrasztottál nappal-éjszaka. Köszönöm, mama!
Az asztalomra barna cipót tettél, mely lágy volt, mint az ajkad lágy szava.
S ha rossz is voltam, nem büntettél engem meg soha. Köszönöm, mama!
Én jó most sem vagyok:
Rád ritkán gondolok,
Alig vagyok veled...
S te mégis hogyha látsz,
A két karodba zársz
Elrejtve könnyedet!
Hogy annyi fáradsággal felneveltél,
És hálát érte senkitől sem vársz,
Csak ülsz magadban,
Elhagyottan,
Élted alkonyán
És semmit nem kívánsz!
De huncut két szemeddel intesz, s vigyázol reám!
Köszönöm, mamám! Köszönöm, mamám!
Én jó most sem vagyok:
Rád ritkán gondolok,
Alig vagyok veled...
S te mégis hogyha látsz,
A két karodba zársz
Elrejtve könnyedet!
Hogy annyi fáradsággal felneveltél,
És hálát érte senkitől sem vársz,
Csak ülsz magadban,
Elhagyottan,
Élted alkonyán.
És semmit nem kívánsz.
De huncut két szemeddel intesz, s vigyázol reám!
Köszönöm, mamám! Köszönöm, köszönöm, mamám!