Péterfy Bori & Love Band - After Hours

Felhőkre a holdfény lecsücsül.
Gallérba a rossz szél befütyül.
Ott állok az utcán egyedül.
Táskámban a lelkem hegedül.


Várok a hatosra, nem kellett habosra verned
a szádat, hogy hajnalban parancsra rögtön kikeljek
az ágyból, és rohanjak, mint akit kergetnek.
Tudom, hogy kellek az édes kis lelkednek.
Te vagy az első, az eső már rég nem zavar.

Hívtál, hogy a lelkem vigyem át,
de inkább ne vigyek most pizsamát.
Mámor ül a szívem peremén.
Csengődre ma csókot dobok én.


Várj engem jó kedvvel. Tudom, hogy mennem kell.
Türelem kedvesem bírd ki míg átszelem
a várost, és
drukkolj, hogy legyen jó hátszelem,
a BKV
egyszer legyen kegyes már velem.
Rohanok hozzád, s a karodba vetem magam

Lucskos hajam arcomba omol.
Ajtódon a szívem bedobol.
Hallom, hogy a lépted közeleg.
Tarkómban egy érzés bizsereg.


Aztán csak azt mondod, csúsztasd be szépen alul.
De túl nagy a lelkem és félek, hogy alászorul.
Akkor egyelőre tedd a lábtörlőre!
Én meg csak: - Hadd lépjek egyet még előre
Ha nem jutok be, én az ajtódra festem magam

Ámor nyila szívembe talál.
Az endorfin az agyban szabotál.
Megkaptam a semmit meg a kínt.
Termelgetem az oxytocint.

Jól van hát, itt hagyom, holnap majd megkapom.
Jutalmat osztanak! Akit megfosztanak
mindentől,
az kitüntetést kap az élettől.
Elmegyek!
Én itt már tovább nem tüntetek!
A hatos majd helyre ráz, elkerül majd a láz.


Felhőkre a holdfény lecsücsül.
Gallérba a rossz szél befütyül.
Menjünk le ma délnek te meg én.
Szánkózzunk az isten fenekén.