Bruce Dynamit - Jéghegy

Nem szól a zaj, csak süvít a szél
körülöttem minden fehér mert nincs más csak tél
emlékszem az éritnésre amit tőled kaptam
hiánya miatt mára jéggé fagytam


nincs más aki megcsókolhat
nem lát de mégis megnyugtat
hogy van én örzöm lelked tüzét
ami felolvasztja a szívem jegét

olyan jéghegy aminek a rabja lettem
büntet az élet pedig semmi rosszat nem tettem
olyan jéghegy ami menedéket a nekem
boldog újra csak akkor lehetek ha elfelejtem

körülöttem néma csend minden megfagyott
mert akit imádtam engem elhagyott
elment úgy hogy egy szót sem szólt
és még csak el sem búcsúzott
pedig ő volt az életem
de már csak a jéghegyek maradtak én nekem
ezért kérem az odafent az urat
hogy mutasson végre egy boldogabb utat
ha nem lehet velem nem találom a helyem
nem tudom hogy magamat hova tegyem
hiába keresem kutatom
jól tudom hogy őt már vissza nem kapom
és ez miatt vagyok olyan rideg mert
a szívembe beköltözött a hideg
de mert nem mutatom hogy mennyire fáj még
mert tudom hogy sebezhetővé válnék


van egy jéghegy aminek a rabja lettem
büntet az élet pedig semmi rosszat nem tettem
ez a jéghegy ami menedéket a nekem
boldog újra csak akkor lehetek ha elfelejtem

nincs más aki meg csókolhat nem lát mégis megnyugat hogy van én őrzöm lelked tüzét ami felolvasztja a szívem jegét

van egy jéghegy aminek a rabja lettem
büntet az élet pedig semmi rosszat nem tettem
ez jéghegy ami menedéket a nekem
boldog újra csak akkor lehetek ha elfelejtem
van egy jéghegy aminek a rabja lettem
büntet az élet pedig semmi rosszat nem tettem
ez a jéghegy ami menedéket a nekem
boldog újra csak akkor lehetek ha elfelejtem