Hobo Blues Band - Kávéház Varsóban

Műanyag-széken ücsörgő kísértetek
Bőrkesztyűs kísértetek e kávéházon egy órára átlibbenők
Sebhelyes arcú kísértet-lányok, keskeny szemöldökök
Fekete harisnyák
Csinosan lenyalt hajú szőke kísértet-fiúk állukon pici szakáll
Fényes fekete asztalok fölött késő délután összesereglő új
Kísértetek, mély társalgásba merülők
A történelem bús szopránja dalol sztereón
- a 18. századi falak és ablakok távlati képe az Új Világ
sugárúttól III. Zsigmondig aki
Kivont karddal figyeli talpazatáról a lengyel ifjúságot
három évszázad óta -
Ó lengyel kísértetek mit szenvedtetek amióta romantikus
zongoráját Chopin telesírta
A régi épületekre és a hajnalba nyúló víg murikra bomba
hullt
Az enyésző gettó első sikolyai-munkások lépnek át
a háború előtti rószaszín-kék hálószoba-falakon,
a napsütötte romokat eltakarítják-
Most a kísértetek kézcsókra gyülekeznek, lányok
szájcsókra, párizsi piros boszorkány-frizurák
És finom aranyórák- nagy barna aktatáskával ülni
a sárga falnál-
Elszívni három cigarettát fekete keskeny
nyakkendő-díszben, egy új filmet bólogatva dicsérni-
Ó kísértetek, Krisztus és a testetek el ne hagyjon ebben
az órában míg fiatalok vagytok
E háború utáni mennyben mely a kommunizmus
verítékétől pecsétes, minden szerelmetek és sima fehér
arcbőrötök oly lágynak tetszik egymás szemében.
Ó kísértetek, szelíd borotvált arcotok mily szép, sápadt
ajakrúzsotok, sálatok, kényes sarkatok
Milyen szép távoli pillantásotok, amint keresztbevetett
lábbal ültök az asztalnál, hosszú pillájúak
Milyen szép türelmes szeretetetek ahogy együtt
böngészitek a művészlapokat-
Milyen szépen léptek be a bársony-függönyös ajtón
a túlzsúfolt helyiségbe belenevetve,
Hogy vártok kalaposan, arcotokat méricskélve, aztán
Sarkon fordultok és eltűntök egy órára,
Vagy a bárpultnál meditáltok, míg a lassú pincérnő végre
elkészíti a forró piros teát, perc hullik percre
Álltok, míg az órákat elkongatják a templomi harangok és
múlnak az évek és ti itt maradtok a Nowy Swaiton,
Milyen szépen szorítjátok össze a szátokat, ajkatokról
tovafújjátok a füstöt, kezeteket dörzsölitek
Vagy nevetve összehajoltok e bozontos őrült láttán, aki
sírva ül köztetek, idegen ember