Egyéb szövegek - A bécsi nőnek párja nincs

1.Mintha tegnap történt volna, ma is éppúgy bennem él,
ma is hallom anyám hangját, ahogy hív és kérve kér:
Kezet mosni, fogat mosni, aztán rajta indulunk,
felviszlek a Kopaszhegyre, onnan mindent láthatunk.
Magas volt a hegytető, kézenfogva vitt fel ő,
és azt mondta nézd csak, nézd lenn a házak tengerét!
Az a csík a kék Duna, az ott meg az iskola!
Tovább mentünk, átkarolt, s közben halkan így dalolt:

Refrén:
[:A bécsi nőnek párja nincs, és Bécs az én hazám,
mert itt született, s engem itt szeretett
az én egyetlen édesanyám!:]

2.És az évek gyorsan szálltak, engem várt a nagyvilág.
Könnyű szívvel odahagytam anyám meghitt otthonát.
Hét országban hetven nő várt, bomlott értem mindahány,
na de olyat nem találtam, mint az édes bécsi lány.
Vele szebb az életem, csakis ő kell énnekem,
az a szőke, kékszemű, minden téren nagyszerű,
aki nem hagy engem el, minden este átölel,
velem együtt sír, nevet,
s mint az anyám, úgy szeret.

Refrén:

3.Anyám sajnos elment régen, (de) örökségül itthagyott
egy kis humort, életkedvet, s néhány bécsi dallamot.
Lehet vannak gazdagabbak, nem cserélnék vélük én,
mit adhatnak nekem mások, mikor egész Bécs enyém!
Míg az árnyas fák alól egy kis walzer hangja szól,
amíg röpke bánatom egy kis borba fojthatom,
amíg vannak cimborák, amíg vannak éjszakák,
amíg Bécs az otthonom, addig szól az én dalom:

Refrén: