Szécsi Pál - Három forintért tíz gesztenyét

Megint csak eljött az ősz,
az érzés oly ismerős.
Öreg néni áll az utcán,
kályha mellől szól hozzám:

Három forintért tíz gesztenyét.
Kék volt, nagyon kék a nyári ég.
Amíg a vízen eveztem,
a szádat kerestem.
azt, hogy engem szeretsz, elhittem.

Három forintért tíz gesztenyét.
Bár az utca hóval lesz tele,
számomra nem lesz sosem tél,
hisz engem szerettél,
itt vagy akkor is, ha elmentél.

Megint csak eljött az ősz,
ne hidd, hogy engem legyőz.
Sárga lombok, hervadt rózsák,
de én mégis várok rád.

Három forintért tíz gesztenyét.
Kék volt, nagyon kék a nyári ég.
Amíg a vízen eveztem,
a szádat kerestem.
azt, hogy engem szeretsz, elhittem.

Három forintért tíz gesztenyét.
Bár az utca hóval lesz tele,
számomra nem lesz sosem tél,
hisz engem szerettél,
itt vagy akkor is, ha elmentél.

Lá-lá-lá ...

Hát tessék!
Három forintért tíz gesztenyét.
No, nézd csak ezt a kedves nénikét.
Volt egyszer ő is szerelmes,
de nem volt túl rendes,
most a sarkon árul sült gesztenyét.

Sose voltam goromba,
de pattanj karomba,
mert ha nem, szavamra, megbánod még.
Megbánod még, megbánod még.